Pécsi Kulturális Központ

Filmklub+ Monty Python: Az élet értelme (1983.)

Kezdési időpont:

2018-06-15 19:00

Kategória:

Klubfoglalkozás

Javasolt életkor:

Felnőtteknek

Szervező részegység:

Pécsi Kulturális Központ

Leírás:

Filmklub+

Monty Python: Az élet értelme
(Monty Python’s The Meaning of Life; 1983)
Rendezte: Terry Jones, Terry Gilliam

2018. június 15. péntek 19.00
Pécsi Kulturális Központ (Pécs, Dr. Veress Endre utca 6.)

Belépő jegy: 300 Ft/fő

A filmklub idén tematikusan szerveződött. Az egyes alkotások közti összekötő kapocs az volt, hogy mindegyikben megfigyelhető volt a fizikai és a társadalmi valóságon túlra, a transzcendens világába tekintés: a lét értelmének fürkészése. A Mindhalálig zene sztárrendezője saját művészete csúcs- és végpontján, katarzisban szembesül a túlvilággal. Szó szerint „áttáncolja” magát, ahogy A hetedik pecsét hősei is önfeledt danse macabrét járva örömködik át magukat a „léten”, feledve a nyugtalanító kérdést: „Van-e élet a halál után?” Az élet fája vallásokat meghaladó univerzalista lét-egészség-élményt és szinte harmadik szemet felnyitóan érzéki filmtapasztalást kínálva hozza közelebb egymáshoz az élőket és a holtakat, az apa és a gyermek éltében nyughatatlan kapcsolata egy időn és téren kívüli találkozásban összekapcsolja őket, míg a Sráckor tudatos életre intő „felnövésfikció”, amely egyúttal cinkosan a nézőre mosolyog, és azt suttogja: „Nyugi!”
A legendás brit Monty Python-társulat utolsó egészestés filmje már a címével is jelzi, hogy beleillik ebbe a tematikába. Jones-ék célja a vallásos vakbuzgóságot szatirikusan ábrázoló Brian élete túllicitálása volt, ehhez azonban egy hasonlóan grandiózus és egyetemes vezérmotívum kellett. Az élet értelme így a biológiai és társadalmi értelemben vett, a születéstől a halálig (és azon is túl) tartó hét emberi korszak ironikus tablója lett, amely szkeccsfilm mivolta ellenére viszonylag egységes és következetes összegzése annak, amit az angol abszurd és a filozófia találkozása nyújtani tud. Néhol „pythonosan” őrült, vicces és frappáns, számos remek dalt és koreográfiát is tartogat; máskor érződik a már 40 felé járó tagok elmélyültsége és egyéni világlátása is. Az élet értelmében a pythoni humor már nem a friss végzős, bohém egyetemisták intellektuális játszótere, tétje van. John Cleese szerint „sok lett” a film, szerinte túlléptek egy határt, ez már nem vicces - nem humor. Számomra nincs határ, úgyhogy Az élet értelme kedves a szívemnek. Nehéz megszeretni, de idővel bensőséges kapcsolat alakulhat ki az eredeti társulat mozifilmes hattyúdala (Graham Chapman, nyugodj békében odaát, ha már nem nyughattál az életben) és a nyitott néző közt – már csak azért is, mert a film végén TÉNYLEG megmondják, mi az élet értelme. Becsszó. (Szalóki László)


Hírlevél feliratkozás

Galéria