Az időjáráson nem múlott, hogy az ember megfelelő hangulatba kerüljön, hisz dermesztő téli hideg volt odakint, így nagyon jól esett az embernek belépni a POTE fűtött előcsarnokába. Az aula már majd fél órával a kezdés előtt tömve volt, az is kiderült, hogy a szlovákiai csapatnak nincs szűk, meghatározott célközönsége, hisz nagymamától unokáig, minden korosztály tagjai ott ültek a székeken és várták a Zenét. A pirosas- kékes világítás a szentesték meleg színeit juttatta eszembe, szinte már a hószagot is éreztem.

A Ghymes együttes saját bevallása szerint is nagyon szeret Pécsett zenélni, és ezen az estén is mindent megtettek, hogy mindenki kellemes emlékekkel távozzon. Ehhez ezen az estén a PTE 1. Sz. Gyakorló Általános Iskola Campanella Gyermekkarát is segítségül hívták, akik Schóber Tamás vezetésével még teljesebbé, különlegesebbé tették az estét.

A két Szarka testvér Gyula és Tamás valamint a csapat tavaly megjelent Mendika című ünnepi korongjukról játszottak leginkább dalokat megmutatva az évi varázs vidám, szomorkás, ünnepi oldalát. A Ghymes hangzást nehéz leírni, hallani kell, hisz oly sokféle hangszer és hangzás külöbös keverékét adják, mindezt úgy, hogy stílusuk összetéveszthetetlen. Ezen at estén is megszólalt egymás mellett az orgona, a szaxofon, a sob és a hegedű, kísérve felnőttek és gyerekek hangjától. Jó volt hallani, hogy minden szám után egyre hosszabb és erősebb lett a taps, egyre inkább mindenki a varázs hatása alá került. A két frontember pedig nem csak zenélt és énekelt, hanem mesélt. A családról, az ünnepről, az angyalok véletlenül elejtett szaloncukrairól, a mendikáló, vagyis karácsonyi dalokat éneklő szomszédasszonyról. Én még sohasem hallottam őket ennyit beszélni önmagukról, a családjukról.

Igazi karácsonyi örömzene volt ez, ahol minden néző is énekelt, egy picit elmenekült a valóságból, a hétköznapiból. Mindenkinek ajánlom, hogy hallgasson Ghymest, menjen el a januári budapesti, vagy bármely más koncertre, mert egyszerűen jót tesz az ember lelkének.

forrás: epresso.hu